Skoda 130RS
A Skoda Motorsport az 1960 években jelent meg a rali világában. Kezdetben az Octavia és az 1000MB modelljeit versenyeztették, majd ezeket a 110, 120, és a 130-as sorozat követte. Ezeken a versenygépeken mindössze néhány változtatást hajtottak végre a széria modellekhez képest. A kis hengerűrtartalmú motorok miatt – az előkelő kategóriahelyezéseken túl – a versenyek abszolút értékelésében nem értek el jelentősebb eredményeket. A Skoda 110 R Coupé 1970-ben került fel a gyár palettájára. Ez az autó szolgált a 130 RS alapjául. A 130 RS-t 1974-ben a brnói vásáron mutatták be. Az autó 10 centiméterrel volt szélesebb az utcai változatnál, négysebességes váltóval, és 1300 köbcentiméteres, Weber karburátorokkal és száraz karterrel ellátott motorral szerelték. Az autó teljesítménye megközelítette a 130 lóerőt. A következő években a gyár rali és pályaversenyeken is részt vett vele, az RS kategóriájának legsikeresebb autójává vált.
A gyár legsikeresebb és legismertebb pilótája a norvég John Haugland. Ahol elindult, legyen az Világ vagy Európa bajnoki futam, a kategóriáját szinte mindig megnyerte.
Az RS és a gyár számára a csúcsot 1977-es Monte – Carlo Rallye jelentette. A Skoda Motorsport három autóval képviseltette magát a Hercegségben. A Blahna – Hlavka páros nemcsak a Gr.2 csoport külön értékelését nyerte meg, hanem az abszolút tizenkettedikként zárta a viadalt. A Zapadlo- Motal kettős pedig a 15. helyen végzett. A versenyt Sandro Munari nyerte egy Lancia Stratossal, a Skodák előtt pedig csak 1.8, vagy 1.6 literes motorral szerelt autók végeztek.
A Skoda 130 RS-sel 1977-81 között Václav Blahn, John Haugland, Miloslav Zapadlo olyan világbajnoki futamokon, mint az Ezer Tó, vagy az Akropolisz Rallye többször végeztek az első tízben.
Martin Holmes az RS-t kelet európai Stratosnak nevezte, nem véletlenül, hisz ahol a Skoda csúcsmodellje megjelent, ott borítékolható volt az újabb kategória győzelem. A 130 RS esetében minden 7. kg-ra esett 1 Lóerő, az autó leginkább a murvás, szűk kanyarokkal tűzdelt szakaszokon volt leginkább elemében.
Skoda 130LR
A Skoda B csoportos autójának alapját a négyajtós 130-as szolgáltatta. A Skoda 130 LR-t 1983-tól – 1984-ig fejlesztette a gyár, melyet 1985-ben homologizáltak. A soros, 4 hengeres, 1.3 literes, száraz karteres szívómotor teljesítménye elérte a 130 lóerőt, az autó maximális sebessége váltóáttételtől és kerékmérettől függően akár 220 km/h is lehetett. Az autó tömege 850 kg és természetesen a motor a hátsó tengelyen elhelyezett kerekeket hajtotta.
Az LR rövid időn belül kategóriájának legütőképesebb versenyautójává vált és hosszú éveken keresztül uralta az 1300 ccm-es géposztályt az Opel, Fiat, Peugeot márkák előtt. A nagyteljesítményű B csoportos versenygépek – Peugeot 205 T16, Lancia Delta S4, Audi Quattro S1, Ford RS 200 – betiltása a kisebb hengerűrtartalmú autókat nem érintette, de az FISA 1986-ban megtiltotta ezeknek a járműveknek a további fejlesztését, viszont azok a következő években is részt vehettek a nemzetközi versenyeken. A 130 LR számtalan kitűnő eredménnyel büszkélkedhetett egészen a modell 1988-as visszavonulásáig.
John Haugland az 1985-ös RAC Rally-n brillírozott, a cseh Ladislav Krecek ugyancsak a brit világbajnoki futamon, valamint az Akropolisz és 1000 Tó Ralikon szerzett kategóriagyőzelmet a 130 LR-rel. Pavel Sibera szintén kategória győztesként gurulhatott fel az 1987-es RAC Rally céldobogójára. Ebben az évben a BBK értékelésébe is beszámító Mogürt Salgó Rallye-t az akkor még csehszlovák színekben versenyző sofőr nyerte.